A Révészeknek...:)

Kedves Révész Család!

Köszönöm a jókívánságokat, nagyon örülök, hogy írtatok!
Ti is, és az egész szeretetszolgálat nagyon hiányoztok, mindenesetre ez volt a legjobb döntés, úgy érzem. Most kezd egyenesbe kerülni az életem, úgy anyagilag, mint lelkileg. Soha ennyire vallásos nem voltam, és már tudom, mit jelent egy konzekvens, sziklaszilárd hit, sok mindenen átsegített már Isten, és az ő mennyei gondviselése. Remélem még valamikor találkozunk, és tudunk beszélgetni, nagyon érdekel mi van veletek, és mennyit nőttek már a csemetéitek!:)

Sok-sok puszi, annyira nem is messziről:

Gould:)

Minden mindegy...

Annyira irigylem a "mindegy" kategóriába sorolható embereket. De még jobban érdekel, hogy mi viszi őket arra, hogy valami érdektelenné váljon számukra? Mert ugye ha mindegy, akkor bármi is történik, az nem érdekli őket. Vagyis leszarják, mi történik. Ma nem értem az embereket. De ők sem értenek engem. Ma minden ember hagyjon békén, én is békén hagyom őket, és éljünk így, csendben, békességben. Amíg lehet. De tudjátok mit, mindegy, azt csinál mindenki, amit akar. Leszarom!

Gould

Születésnap? Frászt...:D

Kedves mindenki!
Milyen érdekes lény az ember! Ahogyan növekszik, úgy felejti el a születésnap okozta izgalmakat. Én legalábbis így érzem. Nem okoz örömet, még várakozással sem tölt el, hogy aznapos leszek. Bár lehet, hogy csupán sosem volt olyan emlékem a születésnapomat illetően, ami olyan hihetetlenül maradandó lett volna. A családomat úgysem láthatom, nekik ez nem jelentene annyit, mint nekem, de nem is várhatom el tőlük. Így szépen, csendben 23 leszek, és még egy évvel közelebb kerülök a nyugdíjkorhatárhoz... És ez így van rendjén. Bár ez megintcsak erősíti bennem a magány érzetét. Hiába van meg mindenem, mégis magányosnak érzem magam, barátaim nincsenek. Ez bizonyára az én hibám, én nem voltam hozzájuk hű, talán.

Mindenesetre ezen nincs értelme filozofálnom, az igazi barátokat majd az élet hozza, vagy rájukvilágít egy égi lámpással, hogy észrevegyem, már régen itt vannak...

Ma este nem dolgozom. Ami nem is baj, bár valamiért szívesen beleölném magam a munkába. Viszont a semmittevést nem bírom, inkább hazajöttem, és iszok egy sört, majd szépen, csendben elalszom a tévé előtt...micsoda önfeledt program, nem igaz?

Nem bánom, ezt hozta az élet, ezt rendelte a sors, vagy ezer féleképpen fogalmazhatnék, a lényeg, hogy elfogadom. De a magányt sosem fogom tudni elfogadni. Remélem nem lesz rendszeres élettársa életemnek... de várom az égi jelet, hogy mit tegyek.

Gould

Színház az egész világ...

Sokan megkérdezték, miért hagytam abba. Nem hagytam abba, csak pihenek, nem szeretnék idő előtt kiégni, hiszen még fiatal vagyok ehhez... Sír a szívem picit a színpadért, de nem panaszkodom, hiszen azoknak a munkáját segítem, akik a világot jelentő deszkákon szórakoztatják a nagyérdeműt! És ez hatalmas felelősség! Közben végre tudok nyugodt ember lenni, végre tudok tervezni, jövőt építeni. Na, de elég a sok filozofikus hüleségből, egyszerűen szeretek élni!:)

Gould

Boldogság, gyere haza...

Ez egy furcsa nap. H-t ma sem látom, de megértem, tanulnia kell. De akkor is rossz. Akkor vagyok általában a legmagányosabb, amikor leginkább szükségem lenne valakire. Ez mindig így szokott lenni, azt hiszem, nem csak nálam...Az élet egyik legérthetetlenebb összefüggése. Tegnap Pesten Thália Színház, sokat tanultam, de unalmas volt. Éjjel érkeztünk Sopronba, a hangpultban aludtam. A produkció címe: Szomorú vasárnap. Bár a mai nap tanulságait levonva Szomorú kedd... Vajon mi teszi az embert rossz kedvűvé? Mert nem úgy alakulnak a dolgai, ahogyan szeretné? Csak boldog szeretnék lenni, de kezdek rájönni, ez a legtöbb, amit az ember kívánhat. Szükségem van rá! Mit tegyek? Haladok előre az életemmel, de valahogy "csak" ez nem tesz boldoggá. Kell még valami. Ő. H. Az élet szép...állítja a LJM. És próbálok eszerint élni. Általában sikerül.

Az ember ha nincs egyedül, akkor is tud magányos lenni. És én az vagyok. Már régóta.

Gould

Have a nice day!!!

Ez a nap eddig tökéletes, leszámítva, hogy H. nincs velem. Az elmúlt időszakban sok nehézségen mentünk keresztül, és valami megmagyarázhatatlan feszültség volt rajtunk úrrá, ami valamiért lekopott. De végre túlvagyunk rajta. Ma Republic koncert kilátásban, bár ha választhatnék, inkább töltenék időt H-val... Az életem lassan egyenes vágányra kerül.

"...háztól-házig, ennyi az élet, legyen szép és hosszú az utca..."

Mindenkinek csak ezt tudom kívánni, érezzük jól magunkat!:)

Üdv!

Gould

Még egy nap

Megint eltelt egy nap. Elvileg szabadnapos voltam, mégis színpadfedést építettem egyik sarokból a másikba, kedvenc városomban. De nem zavar, végre valamiféle igénybevétel, szükség van a szellemi munka mellé egy kis fizikai kikapcsolódásra is! Találkoztam TS-sel! Ő az egyik barátom, a három közül. Remélem az álmait meg tudja valósítani, és a hétköznapok gondja nem szürkíti be, mint az emberek nagy részét. Vegyes érzelmeim voltak ma. Rohadtul indult, és kicsit jobban fejeződött be ez a nap. Most már várnék egy jobb szériát, kezd unalmas lenni az állandó rosszkedv.
Sportolnom kellene! Fogok is, csak kapjak pénzt, a faluban nincs kedvem futkározni...még a végén azt hiszik, loptam valamit...:D

Jóéjt mindenkinek, Isten áldjon mindenkit!
Gould

Rendezés? Rendezés!!

A baptista vallásfilozófia szerint, az embernek a megtérést követően rendeznie kell az életét. És milyen igaz, mennyi teher lekerül az ember válláról, miután vállalja, hogy mindent, amit eddig csak maszkként él, megtölti emberrel... Sz. élete is talán rendeződni látszik, és szurkolok, hogy az élet legyen kegyes hozzá. Erős nő, érdekes ambivalenciákkal, de többet nem is írok erről, mert másról is szeretnék még írni... H-ról...

H. a kedvesem. Aki mindenben mellettem szeretne állni, bár én óvni igyekszem az élet viszontagságaitól... szeretem, és azt hiszem bízom is benne. Élek!!!

Magamról annyit, hogy most éppen felfelé tartok. Az embernek meg kell élnie a mélységeket is, ettől válik érző emberré, úgy hiszem. Nem a nagy szavak viszik előbbre az emberiséget, hanem a cselekedet, és a szeretet! Egy barátom azt írta egyszer: Baromira vigyázzunk egymásra! És igaza van! Mindenkinek a felelőssége, hogy másra is vigyázzon! Vigyázzunk a barátainkra, a szerelmünkre, a családunkra, az állatainkra, érzéseinkre, és a többi emberre is! Tiszteletem ezért a filozófiai aranymondatért!

Márai szerint, attól már emberek lehetünk, ha merünk igényesek lenni, merünk válogatni.

Vad szenvedélyek, vágyak, álmok vannak bennem, amiket szép lassan meg fogok valósítani!
Jó a Petőfi Színházban dolgozni, szeretem a csapatot, élvezem a kihívásokat, tetszik a munkám, és megtisztelő nagy művészekkel dolgozni, tanulni tőlük! De mégis hiányzik még valami az életemből, és nem tudom megfogalmazni, mi.

Lehet, hogy már lassan készen állnék apának lenni. Felelős lettem, és nem vallok kudarcot.
Hiányzik még az éneklés is. És felejtek, holott nem szeretnék!
Istenem, segíts a Krisztushoz vezető úton maradnom, és a te hatalmas oltalmadból és szeretetedből adj nekem is egy cseppet, hogy szétoszthassam az emberek között!

Jóéjt mindenkinek!
Gould

Ide valami frappánsat akartam írni...

Szóval ismét egy nappal öregebbek lettünk. Mint kiderült, ma elmentem Sz. mellett a városban, magam sem datáltam a találkozót, mégis tudtam, hol láthattam. Furcsa, de lelkiismeret furdalásom lett, nem örülök neki, hogy elveszítettem egy barátot, ami inkább az én hibám, bár leginkább az életé. Ha valami elmúlik, nem azt jelenti, hogy minden elmúlik, barátságot viszont csak akkor köthetek, ha ezzel nem okozok fájdalmat, ami jelen esetben elképzelhetetlen. Nomeg, azt sem tudhatom, mit szólna G. a közeledésemhez, bár szerintem van annyira intelligens ember, hogy nem érti félre. Szóval, the show must go on, ezt tartom szem előtt, és nem alkuszom...:D

Mindent hoz az élet, már csak ezt az egy problémát kell megoldanom, és akkor végre elmondhatom, hogy rendeztem az életemet!

Hit

Kinek mit jelent a hit?

Támaszt? Reményt? Energiát? Lelkesedést? Utat?

Nomeg, még mennyi minden mást... Hit nélkül nem lehet élni. Még az Ég is hisz bennünk... higgyünk hát mi is neki, benne!

Mindenki a saját bőrén tapasztalja meg a hit erejét! Többek között én is magamon tapasztaltam meg. Amikor állást kerestem, kecsegtetett egy remek ajánlat, ami már vészjóslóan nem látszott megvalósulni. Ekkor, egy buszon való utazás közepedte, imádkozni kezdtem. Kértem Istent, hogy adjon egy jelet, mit tegyek. Mi a dolgom, mert ha még várnom kell, akkor várok, de ha keressek mást, akkor megteszem, mégha meg is szakad egy picit a szívem. Ekkor megcsörrent a telefonom, és hívtak, enyém az állás, másnap kezdhetek! Azóta ez az élmény járja át az életemet, és a hitre igyekszek buzdítani mindenkit!

Hajrá, higyjünk együtt!!!:)
Gould

A Gyertyák tényleg csonkig égnek?

Kedves én és ti!
A Skizofrénia határát súrolva írok magamnak. Az élet nem habos torta, nem is mondta senki, de mégis úgy vártam, hogy minden könnyű lesz, legalábbis talán könnyebb, mint most... "De támadóerők megtépázhatnak, én nem alkuszom" -mondja Koncz Gábor egy Márai darabban, és mennyire igaz ez rám is...egyre csak rájövök, Márai zseni volt. Mindenki tud azonosulni vele, mert ő az embert látta. Azt, hogy gyarlók vagyunk, hogy egyszerűségünk tesz minket annyira bonyolulttá...

Az emberi élet is egy gyertya, egyszer csonkig ég, bár ez a költői megfogalmazás voltaképpen mindenre igaz. Kivéve a hitre! Az emberi hit sosem tud kiégni, mindig hiszünk valamiben, és ez így van jól...

Az embernek, míg dolga van a Földön, él. Élteti egy érzés, egy találkozás reménye, és nem halhat meg, míg ez a találkozás létre nem jön... Az egyik kedvenc idézetem a nagy Sándortól...

Nem is tudom, az emberek fejében Márai rendet tudna tenni, olvassátok, nézzétek bátran a műveit!!!

Mára talán legyen ennyi, legközelebb kicsit lelkizek, ma már fáradt vagyok hozzá.

Jóéjt
Gould