A kutyák szempontjából...

A kutyák szempontjából kétféle ember létezik: aki egyszerűen csak egy kutyának tartja őket, és aki a társának tartja.

Én a társamnak tartom, tartottam. Megszökött. Vagyis elmenekült. Fél a tűzijátéktól, és belemenekült az éjszakába... Hiába kerestem egész éjjel, sajnos eredmény nélkül jártam a lövői utcákat...

Olivér, ha még él, most fázik, éhes, mert világ életében lakásban aludt, és sosem kellett vadásznia. Csak abban reménykedhetek, hogy valaki megtalálta, és a ma éjjel kihelyezett felhívásokra majd reagál. Ha nem, akkor elvesztettem egy barátot, egy hűséges társat, aki mindig tudta, mikor kell vigasztalnia, mikor van erőm játszani... Velem aludt, ha csak ültem, mellém ült a fotelba... Elkényeztetett kutya volt, de intelligensen kezelte mindazt, amit kapott.

Egyre inkább úgy érzem, elvesztettem őt. Ezt egy gazdi megérzi. Vagyis tudja, gondol-e rá a társa. Ezt én nem érzem.

Emlékül, aki teheti, hallgassa meg a kutyusért Rufus Wainwrighttól a Halleluja című dalt.

És mindenkit kérek, vigyázzatok egymásra, mégha Szilveszteri buli is közeledik, és óvjátok a kutyusokat!!! Ők nem tudnak szólni, hogy félnek, és nincs választási lehetőségük, hogy szeretnének-e petárdát maguk mellé.

Karácsony előtt, közben, és után...

Szép jó reggelt mindenkinek!

Régen írtam már, bevallom, elfelejtettem jelszavamat, és minden lehetséges permutációt végigpörgetve sikeresen bejutottam eme remek rendszerbe!:)

Ezúton szeretnék megemlékezni örökbefogadott állatkánk hirtelen, és tragikus haláláról: Takács-Varga Szebiről, aki egy cukorfalat hörcsög volt, nemrég, kétéves korában magához szólította a mindenható...viccesnek tűnik, de nem az, én szerettem...

Karácsony?:) Igen! Húsevés hússal, bejgli bejglivel, mákos kifli zserbóval, és végeláthatatlan evés evéssel...:D Nomeg fekvés, filmnézés, Ernő-módra...Ez volt a karácsony...S mi a legfontosabb? Mindezt a CSALÁDOMMAL... Erre már jónéhány éve nem nyílt alkalmam, vagyis ha nyílt volna, akkor sem velük töltöttem volna, valamivel akkor sosem tudtam elszámolni magam felé, lelkiismeret furdalásom volt...
De megtört a jég, Rocky Balboa felállt a ring sarkában, véres szájába gyömöszölte kesztyűjével fogvédőjét, és mint az oroszlán, mely már hetek óta nem evett, veti magát áldozatára, és józanító balegyenesek közepedte rájön, hogy az élettel megküzdeni nem nehéz, ha van, ami motívál.
A karácsonyhoz nekem hozzátartozik a sok "zabálás" következtében történő súlynövekedés (megjegyzem, rámfér), és az ehhez kapcsolódó egészséges tunyaság...:)
Hiszen életem egyik legizgalmasabb három hónapján vagyok túl, volt mit kipihennem...
Úgy érzem, egyenesben vagyok. Sosem éreztem ilyen nyugalmat, és talán már nem is húzom fel magam olyanokon, ami nem az én dolgom. Már tudok másokra is figyelni, nem csupán magamra, bár 24-én elterveztem, hogy nem fogok telefonálni, ezzel biztosan szereztem embereknél pár fekete pontot, mert volt hívás, rengeteg. De folyvást cseng a telefonom, legalább ezen a pár napon megengedem magamnak, hogy néma üzemmódban leteszem a szoba legtávolabbi pontján, és nem reagálok, csak az ünnepre figyelek. Ez minden ajándéknál többet ért.
Mostantól rendszeresen írok, végre rájöttem a jelszavamra, vagyis:

VIGYÁZZ, BLOGWORLD, FOREST FUT, ÉS EGYSZER ODA IS ÉR!!!

Gould