A kutyák szempontjából kétféle ember létezik: aki egyszerűen csak egy kutyának tartja őket, és aki a társának tartja.
Én a társamnak tartom, tartottam. Megszökött. Vagyis elmenekült. Fél a tűzijátéktól, és belemenekült az éjszakába... Hiába kerestem egész éjjel, sajnos eredmény nélkül jártam a lövői utcákat...
Olivér, ha még él, most fázik, éhes, mert világ életében lakásban aludt, és sosem kellett vadásznia. Csak abban reménykedhetek, hogy valaki megtalálta, és a ma éjjel kihelyezett felhívásokra majd reagál. Ha nem, akkor elvesztettem egy barátot, egy hűséges társat, aki mindig tudta, mikor kell vigasztalnia, mikor van erőm játszani... Velem aludt, ha csak ültem, mellém ült a fotelba... Elkényeztetett kutya volt, de intelligensen kezelte mindazt, amit kapott.
Egyre inkább úgy érzem, elvesztettem őt. Ezt egy gazdi megérzi. Vagyis tudja, gondol-e rá a társa. Ezt én nem érzem.
Emlékül, aki teheti, hallgassa meg a kutyusért Rufus Wainwrighttól a Halleluja című dalt.
És mindenkit kérek, vigyázzatok egymásra, mégha Szilveszteri buli is közeledik, és óvjátok a kutyusokat!!! Ők nem tudnak szólni, hogy félnek, és nincs választási lehetőségük, hogy szeretnének-e petárdát maguk mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése