T E L E F O N S Z Á M O M ! ! !

Kedves Mindenki!

Tegnap délutántól új telefonszámom van:

30/240-4123

Jövünk, mint a hunok!!!

Gyakrabban kellene időt szakítanom a blog vezetésére, mindig annyi mindent szeretnék írni, hogy úgy érzem, sosem jutok a végére...:)

Ha már Helgával való kapcsolatom mélypontját megismertétek, kötelességem elmondani, hogy ez a mélypont realizálódott.

Igaz a mondás, a szerelem át tud segíteni nagyon sok mindenen!

Tény, hogy a bizalom egy rendkívül kényes pontja az életemnek. Akkor tanulja meg az ember értékelni igazán, amikor már megtapasztalja, milyen, ha elveszíti azt. Én sem voltam egy jó ember. Sokszor, sok ember bizalmát eljátszottam, és csak most bánom meg igazán. Nem elég valakinél elérni, hogy bízzon bennünk, azt megtartani sokkal nehezebb feladat. Már egy éve úgy érzem, aki bízik bennem, nem csalódik, és bele kell törődnöm, akik csalódtak, azok "úgy is maradnak". Legalábbis egy ideig. Mert visszaszerezni a bizalmat, a magam részéről úgy gondolom, nem lehet. Teljesen nem lehet, ez biztos.

Éppen ezen téma mementóján kapcsolom Helgát a mondanivalómhoz. Bízom benne. Bíztam eddig is, de többrétű erőpróbára hívott, tudat alatt. A magyarázata alapján érthető minden lépése, és hiszek neki. Kevés ember van, akiben ennyire bízom, és akinek ennyire meg merek nyílni. Nincs titkolni valóm, de mindenkinek annyit, amennyit muszáj, vagy jól esik, de már semmi többet.

Azt gondolom, hogy nyílt ember vagyok, sosem zárkóztam el senki elől, azért mert nem keresek mindenkit a hét hét napján, attól még fontosak lehetnek a számomra. Ez egy újabb formája az önismeretnek, és jó érzés egyre inkább tisztában lenni magammal.

Lassan vége az évadnak, eljön a nyár, a Nemes-féle maszekmunkák időszaka, már ha egyáltalán mehetek hozzá dolgozni, úgy hallottam, nagyon jó stábja van ez időtájt, remélem ez így is marad, én meg már sokat felejtettem, de már a csapat miatt is szeretnék menni néha, az egyik legszebb időszaka volt az életemnek az ott töltött néhány hónap. De ettől függetlenül ez a nyár a családomé, a pihenésé, és egy picit majd a munkáé is lesz, terveim szerint.

Röviden ennyit, többet máskor! Kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok, és ne feledjük: Beethoven a zene Mozartja!

Reflectatio 1

Érdekes érzés, hogy ennyi bírálatot kapok, többnyire azoktól az emberektől, akiknek az előző bejegyzéseim szóltak. Mindenképpen reflektálni szerettem volna a reakciókra, de kivártam, amíg minden célcsatornához eljut az információ...

Kedves Sz.!

Azt hiszem, sok mindent meg kellene beszélnünk. Remélni merem csupán, hogy nem sértődtél meg azon, amit rólad írtam.
Elég sok dologban változtam. És változom. Mások az igényeim, máshogyan vélekedek olyan dolgokról, amik tavaly történtek. És mások a következtetéseim, amiket levontam. Az evés-iváshoz utoljára szeretnék hozzászólni, mivel értelmetlennek találom, hogy egy ilyen eseményt többször "magyarázzunk". Hallottam H. és már valamelyest olvastam a véleményedet is, már amennyit a telefonom engedett... (aki nem tudná, a telefonom teljesen rossz, sem telefonálni, sem hívást fogadni nem tudok, már az üzeneteket sem érzékeli, ezen a fórumon fogok jelezni, mihelyt sikerül végre sikeres lépéseket tennem). Nem tartalak felelősnek közvetlen módon a történtekben, mivel nem te tetted ezeket. Akivel erről beszélnem kellett, azzal megtettem, de belátásodra bízom, hogy közvetett módon tartod-e magad egy kicsit is felelősnek.
Emlékszem a Fertőrákosi tábor végére, ami eléggé eldurvult. Ott a felelős személy a Tamás volt. Miért? Kizárólag társulatvezető mivoltja miatt? Akkoriban úgy láttam, mára már úgy vélem, nem. Jelen véleményem szerint azért is ő a felelős, mert ő volt a rangidős, akitől elvárható, hogy ne hagyja, hogy az események elvadulhassanak. Na a mostani szituáció nem ennyire vad, ső, igazat megvallva, a ti szemszögetekből semmi sem történt. De más szemszögből igen, történt valami, ami íratlan szabályok alapján nem történhetett volna meg. Azt gondolom, hogy rangidősként, és házigazdaként ezt én nem így rendeztem volna, a megoldást én nem tudhatom, mivel nem voltam ott, és nem ismerem az információkat. Amennyit tudnom kell, annyit tudok, engem ebben az esetben, nem a ti életetek érdekel (természetesen érdekel az életetek, de jelen esetben felesleges ezt belekeverni), hanem a szerelmemé. Talán ennyi süketelésből kitűnt, hogy nem okollak, pusztán én ezt máshogyan intéztem volna, a kellemetlenségek elkerülése végett. Ha ezért haragszol, megértem, nem kérem, hogy érts velem egyet, csak arra kérlek, hogy fogadd el, az én értékrendembe ez már nem fér bele. De ettől még a tiétekbe beleférhet, az enyémbe is nagyon sokáig belefért. De változunk, mindenki változik. Magam részéről, mivel félreérthető, amit írtam, ezen az úton bocsánatot kérek tőled, nem kívántalak kellemetlen helyzetbe hozni, de a véleményemet elmondom, már nem hallgatom el, főleg nem azért, hogy ne konfrontálódjak. Talán ez egy új oldalam, ezért is érhetett meglepetésként, ezt megértem. Szóval remélem ettől még tudunk még majd beszélgetni, az APEH kapcsán még mindig szívesen segítek, jelezz, ha szükséged van rám!:)
Vigyázzatok magatokra, és egymásra is!:)