Reflectatio 1

Érdekes érzés, hogy ennyi bírálatot kapok, többnyire azoktól az emberektől, akiknek az előző bejegyzéseim szóltak. Mindenképpen reflektálni szerettem volna a reakciókra, de kivártam, amíg minden célcsatornához eljut az információ...

Kedves Sz.!

Azt hiszem, sok mindent meg kellene beszélnünk. Remélni merem csupán, hogy nem sértődtél meg azon, amit rólad írtam.
Elég sok dologban változtam. És változom. Mások az igényeim, máshogyan vélekedek olyan dolgokról, amik tavaly történtek. És mások a következtetéseim, amiket levontam. Az evés-iváshoz utoljára szeretnék hozzászólni, mivel értelmetlennek találom, hogy egy ilyen eseményt többször "magyarázzunk". Hallottam H. és már valamelyest olvastam a véleményedet is, már amennyit a telefonom engedett... (aki nem tudná, a telefonom teljesen rossz, sem telefonálni, sem hívást fogadni nem tudok, már az üzeneteket sem érzékeli, ezen a fórumon fogok jelezni, mihelyt sikerül végre sikeres lépéseket tennem). Nem tartalak felelősnek közvetlen módon a történtekben, mivel nem te tetted ezeket. Akivel erről beszélnem kellett, azzal megtettem, de belátásodra bízom, hogy közvetett módon tartod-e magad egy kicsit is felelősnek.
Emlékszem a Fertőrákosi tábor végére, ami eléggé eldurvult. Ott a felelős személy a Tamás volt. Miért? Kizárólag társulatvezető mivoltja miatt? Akkoriban úgy láttam, mára már úgy vélem, nem. Jelen véleményem szerint azért is ő a felelős, mert ő volt a rangidős, akitől elvárható, hogy ne hagyja, hogy az események elvadulhassanak. Na a mostani szituáció nem ennyire vad, ső, igazat megvallva, a ti szemszögetekből semmi sem történt. De más szemszögből igen, történt valami, ami íratlan szabályok alapján nem történhetett volna meg. Azt gondolom, hogy rangidősként, és házigazdaként ezt én nem így rendeztem volna, a megoldást én nem tudhatom, mivel nem voltam ott, és nem ismerem az információkat. Amennyit tudnom kell, annyit tudok, engem ebben az esetben, nem a ti életetek érdekel (természetesen érdekel az életetek, de jelen esetben felesleges ezt belekeverni), hanem a szerelmemé. Talán ennyi süketelésből kitűnt, hogy nem okollak, pusztán én ezt máshogyan intéztem volna, a kellemetlenségek elkerülése végett. Ha ezért haragszol, megértem, nem kérem, hogy érts velem egyet, csak arra kérlek, hogy fogadd el, az én értékrendembe ez már nem fér bele. De ettől még a tiétekbe beleférhet, az enyémbe is nagyon sokáig belefért. De változunk, mindenki változik. Magam részéről, mivel félreérthető, amit írtam, ezen az úton bocsánatot kérek tőled, nem kívántalak kellemetlen helyzetbe hozni, de a véleményemet elmondom, már nem hallgatom el, főleg nem azért, hogy ne konfrontálódjak. Talán ez egy új oldalam, ezért is érhetett meglepetésként, ezt megértem. Szóval remélem ettől még tudunk még majd beszélgetni, az APEH kapcsán még mindig szívesen segítek, jelezz, ha szükséged van rám!:)
Vigyázzatok magatokra, és egymásra is!:)