Bizalom?

Történnek velem a dolgok, mint bárki mással. Jók, rosszak egyaránt.

De a szülinapi bulit nem tudom hova tenni.

Ne haragudj kedves olvasó, nem hiszem, hogy érteni fogod, amiről írok, nem is baj, a lényeg, hogy én túltegyem magam ezen az egészen. Ittasan együtt aludni egy olyan sráccal, aki úgyszintén ittas, és talán tetszik neki H., hát ez így nekem nem fér bele az értékrendembe.

A bizalom egy rendkívül értékes, kényes, fontos, és intim dolog, szerintem. Néhány hónapja a problémánk középpontja, hogy H. nem bízik bennem. Hogy miért? Ez az érdekes része a dolgoknak. Az édesapja miatt. Ezt nem írnám itt le, mert érint mindkettőnket annyira érzékenyen, hogy nem hiszem, hogy kulturált ember módjára tudnék erről beszélni.

Tudom, hogy ezen a bulin nem történt semmi rendkívüli, de a srácot, akinek a születésnapja volt, annyira nem ismerem, hogy mérget merjek venni rá, hogy nem tetszik neki H., és hogy nem tenne irányába lépéseket. Ettől kinyílik a bicska a zsebemben. Próbálhat meggyőzni, előre jelzem, hogy nem érdekel, ezt a dolgot lezárni szeretném, és nem magyarázkodásokba bocsátkozni. Amit az ember megtesz, azért ne magyarázkodjon. Hanem vállalja a következményeit.

Igyekszem magamból kiindulni, máshogy nem is tehetek. Én ilyen szituációban, mint férfi, inkább aludtam volna a földön, mintsem hogy kellemetlen szituációba hozzak embereket. Emlékszem a korábbi társulati bulikra. Nem éppen erkölcsös, fiatalos bohemitással fűszerezett alkoholtréning volt, néhány kivételtől eltekintve az összes. Aminek én is részese voltam, mi több, támogattam is. De történtek velem olyan dolgok az elmúlt évben, ami rádöbbentett, hogy már nem fér bele az értékrendembe az ilyesfajta Dionüszia. Nem tudhatom, mennyire hasonlított a pár nappal ezelőtti buli a többihez, de alapot ad a bizalmatlanságra. A baráti kör érdekel a legkevésbbé, a történteket illetően. Mert nyilván ők bármikor bárki mellé ledőlnek aludni, aki ivott, és tetszik nekik.

De Helgában csalódtam egy nagyot. Vagyis nem, nem csalódtam, inkább megdöbbentett. Nem hittem, hogy ez az ő értékrendszerébe belefér. Majd kiderült, hogy nem, nem fér bele, de akkor meg miért történt meg? A felelőtlenség? Vagy az alkohol? Egyik sem jó, mert mi a garancia, hogy következő alkalommal máshogy lesz? Egyik ok sem biztosít arról, hogy a jövőben ez megváltozik. De a baráti kör talán nincs tisztában bizonyos íratlan szabályokkal. Ami nekem már az életemnek a része, nekik még nem. Ami nem baj, addig éljen az ember,ameddig teheti! De ezek után nem lesz bizalmam az ilyen események felé, illetve feléjük sem. A többit pedig H-nak kell eldöntenie.

Azt hiszem, megint kaptam egy olyan feladatot az életemtől, amit meg kell oldanom. Nem tudom, mikor fog a kapcsolatunnk ezen túllépni. Vagyis én mikor fogok újra bízni.