A bárányok hallgatnak, én beszélek

Sok idő telt el a legutóbbi szövegelésem óta, így hát úgy gondoltam, mi lenne, ha ismét billentyűzetet ragadnék, és írnék magamból pár sort...

Próbálok kronológiai sorrendben haladni. Elmúlt a karácsony, békében, családdal, pihenéssel, főzéssel, ahogy a nagy könyvben megírva vagyon. Aztán megint kicsi munka, és elmúlt a Szilveszter is, ivással, családdal, megint csak a tradícióknak megfelelően!:) És most elkezdtük a 2010-es évet, sok kihívás ígérkezik. Változások tömkelegén megyek át. Tudást halmozok, életet alakítok, sosem hittem, hogy az élet ennyire tud izgalmas lenni. A SIET megadta magát, amiért haragszom. Azt hittem, még időben tudok mentőövet dobni magunkra, de nem nyertem. Elfogadom. Nem tehetek mást. Bár a helyzet és a lelkem úgy hozta, hogy ha ennyit jelent valakinek ez az ügy, akkor ezek szerint én misztifikáltam túl ezt az ügyet, és a nagy könyv úgy írhatta meg, hogy alacsony hőfokon kulmináljon rövid ideig a csapat, majd oszoljon fel. Viszont így többé én semmilyen szinten nem fogok közreműködni a SIET életében, ha az élet mégis kisorsolna néhány előadást vagy új produkciót, mert nem volt életképtelen a csoport, mégis valaki feladta a küzdelmet, ráadásul a tizenkettedik menetben, egy jól irányzott balcsapott után, mit mi osztottunk az ellenfélnek. Tehát megtanultam, hogy nem vállalok többé olyat, amiben nem vagyok maradéktalanul biztos, hogy nem tiszavirág életű, ha csak nem ez a cél vagy terv.

Másik jelentős változás, hogy kaptunk új kollegát a színházban. Ügyes fiú, szerintem sokat tanulhatunk majd egymástól, És a lényeg, megbízható!

Harmadik súlyponti kérdés. A lelkem. Köszöni szépen, a helyén van, és érez.:)
Akadályokat gördít elém a munkám, nehéz a magánélettel úgy összhangba hozni, hogy valamelyik rovására ne menjen. H. támogatását nem érzem, talán inkább beletörődött, hogy ez most így alakult. Már jópár napja nem is láttuk egymást, szinte nem is beszéltünk, ő nem hívott, én is akkor hívtam, amikor telefonközelbe jutottam, és volt egy szusszanásom telefonálni. Rossz előérzetem van vele kapcsolatban, már nem érzem a közelségét. Korábban akkor is tudtam, hogy egymás mellett vagyunk, amikor napokig, sőt hetekig nem találkoztunk, most pedig ez nincs. Vagy nem érzem. Erről ennyit, a többi (a több) magánügy, nem teregetek, csak ruhát.:)

Holnap szabadnapos vagyok, kicsit kifújom a dolgaimat, és talán máshogy fogom látni a világot, kimerült vagyok, és pihenésre vágyom. Kikapcsolódni, és nem mindig a munkámon törni a fejemet. Kezdek beszűkülni, J.Sz-szel folytatott beszélgetés kifejezetten jól esett, sok fontos dolgot megbeszéltünk, és folytatnám...:D Vagy Sz., ha olvasod, szakítsunk még egyszer időt egy hasonló beszélgetésre!

Mára ennyi, holnap fát pakolok, takarítok, filmezek, alszok, és talán találkozom H-val. Persze, ha úgy alakul a napja.

Ja, és hogy boldog vagyok-e? Nem. Nem vagyok az. Ez most egy ilyen periódus. Volt már ilyen, és még lesz is. De keresem a kulcsot. Szerintem a pihenésben rejlik. És a családban. És H-ban.