A bárányok hallgatnak, én beszélek

Sok idő telt el a legutóbbi szövegelésem óta, így hát úgy gondoltam, mi lenne, ha ismét billentyűzetet ragadnék, és írnék magamból pár sort...

Próbálok kronológiai sorrendben haladni. Elmúlt a karácsony, békében, családdal, pihenéssel, főzéssel, ahogy a nagy könyvben megírva vagyon. Aztán megint kicsi munka, és elmúlt a Szilveszter is, ivással, családdal, megint csak a tradícióknak megfelelően!:) És most elkezdtük a 2010-es évet, sok kihívás ígérkezik. Változások tömkelegén megyek át. Tudást halmozok, életet alakítok, sosem hittem, hogy az élet ennyire tud izgalmas lenni. A SIET megadta magát, amiért haragszom. Azt hittem, még időben tudok mentőövet dobni magunkra, de nem nyertem. Elfogadom. Nem tehetek mást. Bár a helyzet és a lelkem úgy hozta, hogy ha ennyit jelent valakinek ez az ügy, akkor ezek szerint én misztifikáltam túl ezt az ügyet, és a nagy könyv úgy írhatta meg, hogy alacsony hőfokon kulmináljon rövid ideig a csapat, majd oszoljon fel. Viszont így többé én semmilyen szinten nem fogok közreműködni a SIET életében, ha az élet mégis kisorsolna néhány előadást vagy új produkciót, mert nem volt életképtelen a csoport, mégis valaki feladta a küzdelmet, ráadásul a tizenkettedik menetben, egy jól irányzott balcsapott után, mit mi osztottunk az ellenfélnek. Tehát megtanultam, hogy nem vállalok többé olyat, amiben nem vagyok maradéktalanul biztos, hogy nem tiszavirág életű, ha csak nem ez a cél vagy terv.

Másik jelentős változás, hogy kaptunk új kollegát a színházban. Ügyes fiú, szerintem sokat tanulhatunk majd egymástól, És a lényeg, megbízható!

Harmadik súlyponti kérdés. A lelkem. Köszöni szépen, a helyén van, és érez.:)
Akadályokat gördít elém a munkám, nehéz a magánélettel úgy összhangba hozni, hogy valamelyik rovására ne menjen. H. támogatását nem érzem, talán inkább beletörődött, hogy ez most így alakult. Már jópár napja nem is láttuk egymást, szinte nem is beszéltünk, ő nem hívott, én is akkor hívtam, amikor telefonközelbe jutottam, és volt egy szusszanásom telefonálni. Rossz előérzetem van vele kapcsolatban, már nem érzem a közelségét. Korábban akkor is tudtam, hogy egymás mellett vagyunk, amikor napokig, sőt hetekig nem találkoztunk, most pedig ez nincs. Vagy nem érzem. Erről ennyit, a többi (a több) magánügy, nem teregetek, csak ruhát.:)

Holnap szabadnapos vagyok, kicsit kifújom a dolgaimat, és talán máshogy fogom látni a világot, kimerült vagyok, és pihenésre vágyom. Kikapcsolódni, és nem mindig a munkámon törni a fejemet. Kezdek beszűkülni, J.Sz-szel folytatott beszélgetés kifejezetten jól esett, sok fontos dolgot megbeszéltünk, és folytatnám...:D Vagy Sz., ha olvasod, szakítsunk még egyszer időt egy hasonló beszélgetésre!

Mára ennyi, holnap fát pakolok, takarítok, filmezek, alszok, és talán találkozom H-val. Persze, ha úgy alakul a napja.

Ja, és hogy boldog vagyok-e? Nem. Nem vagyok az. Ez most egy ilyen periódus. Volt már ilyen, és még lesz is. De keresem a kulcsot. Szerintem a pihenésben rejlik. És a családban. És H-ban.

WEBCÍM VÁLTOZÁS!!!

Új SIET webcím szervercsere miatt:

http://siet.uw.hu

Studio521 webcím:

http://studio521.freebase.hu

SOPRONI IFJÚSÁGI- ÉS EGYETEMI TÁRSULAT

Ajánlom mindenkinek figyelmébe a SIET weboldalt, ami még ugyan kezdetleges, de most töltöm fel az információkat, továbbá helyezem flashbe az egészet!

http://siet.xoo.hu/u/

várom az észrevételeket, ötleteket!

Gould

Évad előtti nyárértékelés

Hogy milyen volt ez a nyár? Lustulós, alvós, pihenős, néha-néha dolgozós (és akkor nagyon elfáradós), szerelmes, meleg, hosszú, gondolkozós, tanulgatós... Amikor véget ért az évad, úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy kieresszem a gőzt, a feszültséget, és végre kipihenje magát az agyam. És így is lett, sőt. Túlságosan is kipihentem magam. Ellustultam, és amikor az embernek sok ideje van, mit csinál? Gondolkozik. Néha jó, néha rossz dolgokon, de a gondolkozásba még senki sem halt meg, ezért nem aggódok...:D

Elmúlt ez az augusztus is, jön a szeptember, sok tennivalóval, munkával, kitartást igénylően. És ennek örülök. Megint érezhetem, hogy teszek az életemért, azért, hogy lehessek valaki, a saját szememben. Elvárásaim vannak magam felé, amiket rendre véghez viszek, egyszer lassabban, másszor gyorsabban. De az biztos, jó érzés újra dolgozni. Még nem ébredtem fel a nyári álmomból, és az ébredés mindig szenvedés, de ez az élet rendje. Pár hét múlva már nem ezt fogom mondani, amikor már nyakig benne leszünk, de izgalmas munka, és páran elismerik, amit csinálok, olykor kritizálják, de csak akkor, amikor tényleg rámfér...:D

Viszont a nyár végével nem vagyok elégedett. Hogy miért, az maradjon az én titkom, egyszer majd talán leírom, amikor megbirkóztam ezzel is!:)

Kicsapongóan írok, mert sokat szeretnék egyszerre írni, ezt nézzétek el nekem...:)
Lássuk a nyári hajtűkanyarokat: Levágattam a hajamat, és ISKOLÁBA FOGOK JÁRNI...
Utóbbi talán jogos következménye az elmúlt egy évben végzett munkámnak, végre valahol megmutathattam, mit tudok igazán. Bár hiányzik az őszinteség a munkahelyemről, de ezt ellensúlyozni tudja a családom.

A barátaim?
Nos, rájuk volt a legkevesebb időm, megint. Nem tudom, meddig fogják tolerálni, hogy amikor csak tehetem, itthon vagyok, kikapcsolódok, jóformán kerülök az embereket, mert évközben úgyis minden pillanatomat átlag 500 ember között töltöm. Ebben szeretnék változást elérni, nehezen megy, és nehezebb lesz megoldani is tavalyhoz képest, de a szándék megvan...:)

A többit máskor, nem csinálok nagyobb kavalkádot...:)

Tomi, remélem megnézed...

The show must go on

Úgy tűnik, mindig akkor adom írásra a fejem, amikor valamit magamban nem tudok megoldani. Vagy éppenséggel közölni kívánok valamit, mindenkivel.
Nagyon jól esett ez a pár hét nyugalom, úgy hiszem, eddigi rövid életem legizgalmasabb időszaka áll mögöttem. Talán észrevettétek, nem lehetett elérni (megjegyzem, a tőlem megszokott módon), mivel megintcsak igyekeztem aktívan pihenni. Már egyértelműen elérhető vagyok, már nem pihenhetek. Jelzem, nem is szeretnék, egy idő után be tudok dilizni a nyugalomba, koromtól, vagy habitusomtól függve, nem tudok megülni a valagamon, ahogy ezt édesanyám mondani szokta...
Jó kis hétvége áll mögöttem: bográcsozással egybekötött sátorparty, aztán esőben történő szalonnÁZÁS -szó szerint, majd egy igazi, falusi bál, a maga szépségével, és csúnyaságával... A zenekar nagyon jó volt, csak jobban tennék, ha táncolnának... pláne a hölgy, akinek a hangja inkább egy mutáló rénszarvasra emlékeztetett, de a közönség mindent megbocsát, megfelelő mennyiségű és töménységű alkohol elfogyasztása után...De mindent összevetve, nagyon jól éreztem magam, hiszen olyan emberekkel voltam, akik nagyon közel állnak hozzám, és akikkel nagyon ritkán találkozhatok. Jó volt, és pont!
Csütörtöktől ismét hadrendbe állok, rettegjen a színházi világ...:D