Számadás II

Mint lejjebb ígértem, folytatom számadásomat a múlttal. Achilla írta: "Sose élj a múltnak...". Igaza van. Bár nem a múltnak élek, viszont tisztában vagyok vele, hogy a jelent és a jövőt nagyban színezi az ember múltja... Ezért érdemes rendszerezni azt!
Nos...
A korábbi munkahelyemmel kapcsolatban írtam legutóbb. Energiaáramlás terén elemezgettem a "Társulatnál" töltött éveimet. És szó, ami szó, nem jött energia, emiatt nem tudtam adni energiát. Ez rajtam is múlt, de elveszett a hitem. Egy olyan világban, ahol a hitetlenség az úr, és ahol az emberek elmennek egymás mellett (nemcsak szóban, CSELEKEDETBEN IS!!!), nehéz hittel élni. Nekem legalábbis nehéz. Vagyis nehéz volt. Két dolgot kaptam az új munkahelyemtől többletként. Megbecsülést, és pénzt. Az előbbi a lényegesebb, de az utóbbi sem elhanyagolható, hiszen akármennyire is nyitott lettem Isten felé, talán megbocsátható gyarlóság, ha az ember szeretne csekket feladni. Ez sajnos most a földi élet rendje. Minden más rajtunk múlik.

Visszatérve a számadáshoz, a legutolsó soproni előadás kapcsán éreztem először, hogy már abszolút nem hiányzik a Komisz hangulata. A Komiszban játszó emberek viszont annál jobban hiányoznak. Más ember lettem. Szívesen segítek, de szakmailag már nem értek egyet dolgokkal. Ennél mélyebbre nem mennék, mivel ezt páran el fogják olvasni, és nem szeretnék rosszat sem másnak, sem magamnak. Nem hiányzik, és pont. Az emberek viszont a szívemben élnek, és sosem fogom elfelejteni azt a sok szép emléket, amit nekik köszönhetek.

Többit, máskor, megyek alukálni, nem egyedül: Tüdő Gyulával...:S