2009.04.06.

Ennél frappánsabb cím nem jutott eszembe...
Sokaktól kaptam az intést: -Ne hanyagold a blogodat, Ernő...:)
Ez azt jelenti, sokan olvassák, vajon miért? Kíváncsiak rám? Vagy annyira elragadóan, humorosan írok, hogy nem lehet betelni vele?:) Lehet, hogy pályát tévesztett író vagyok, és meg kellene írnom a Hair folytatását, a Berger Vietnamban-t, Az arany ember gazdasági világválság-ihlette változatát: Az alu embert, vagy csupán egy regényt kellene írnom az életemről, ami nemcsak öntömjénezés cseppnyi egoizmussal, de még unalmas is lenne, hiszen az én életem csak nekem izgalmas...:) Tehát az utóbbit hanyagolom...
Nem véletlenül tűntem el. Összvéve mindennel, a színház egy teljes embert kíván. Nem beszélve a családi életemről, amire sajnos eléggé kevés időt tudok fordítani. Még nem tudom beosztani elég jól az időmet. Nem utolsó sorban, az egészségemre is ügyelni kezdtem, hiszen a fizikai igénybevétel aktív hiánya mély nyomot hagy az izmaimon és a szellememen is. Kaptam pár jelet, ami azt kívánja, hogy sportoljak, vagy legalábbis mozogjak eleget...Na de mennyi mozgás elég egy magamfajta 23 éves sutyeráknak? Ha mindennap megmásznám az Olymposzt, még az is kevés lenne... Tehát van feladat bőven...
De ami legjobban aggaszt, hogy a munka miatt elhanyagolom a családomat. Nem, ez nem a legjobb szó erre, nem tudok elget foglalkozni azokkal, akiket szeretek. A telefont már régóta csak H-val való beszélgetésre használom, különösebben nem érdekel, aki keres, talál, mintha nem mindig a színházban lennék...:D Ez volt a vidám fele a bejegyzésemnek, lassan, mihelyt rászánom magam, kiírom magamból azokat a gondolatokat, amelyeket így, írott formában az ember könnyebben megért, mint dagadó belső monológok sokaságában.
Igyekszem ezentúl kicsit gyakrabban írni, és jelentem, megkerültem, idő kellett, hogy rendezzem a soraimat, tudom, önző vagyok, de az vesse rám az első követ, aki nem az...:D