Kowalsky Mester

Mert soha nem a bőr égeti meg a tűz lángját
S nem a hát veri a bot szárát
Nem a szerelem fáj a szívedtől...
nem a végzet a kezdettől
nem a háj égeti az embert
nem a part mossa el a tengert
és bár gyanús minden még néha
végül a helyére kerül...
Mert soha nem a sör csapolja meg a pultoslányt
és nem a jegy veszi a turistát
Nem a postást cipeli a táskája....
És nem ő kerül a ládába
Nem a halott ássa el az élőt
Nem a nap rejti el a felhőt
És végül kiderül mindig, és te is érzed…

Azt hogy:

Ki van találva az eleje,a vége
Minden úgy a jó, ahogy van mert
Soha nem véletlen a híd ott ahol van folyó
Soha nem véletlenül lépsz félre, nem véletlenül születsz
és nem véletlenül kerül pont az a pultra amiért fizetsz!
Mert soha nem a fegyver süti el a bankrablót
És nem a fejed a hangszórót
Nem a fal vakolja be a kőművest
S bár nem mindig a gyengébb veszt
De nem a film rendezi az embert
S nem a drog terjeszt dealert
és bár gyanús minden még néha
végül a helyére kerül...
Mert soha nem az ajtó nyitja a kulcsot meg
Nincs bélyeg ami gyűjtőt vesz...
És nem a gyűrű húzza az ujjat fel
S nem az Isten hagyja az embert el
mert nem az áldozat szedi a járványt
nem az út szeli a járgányt
és végül kiderül mindig,és te is érzed

Azt hogy:

Ki van találva az eleje, a vége
Minden úgy a jó, ahogy van mert
Soha nem véletlen a híd ott ahol van folyó
Soha nem véletlenül lépsz félre, nem véletlenül születsz
és nem véletlenül kerül pont az a pultra amiért fizetsz!
Az ember jobb ha néha észre veszi magát
a baj fölött ez a híd. Az erdő akkor van, ha a bárány
veri magát, hogy spártai a világ. Farkast kiált,és demokráciát,
ahol panaszt is emelhet ha kedve van…
mert ő a ragadozókkal is jóban van. De ez már viccnek
is rossz, jobb hogy ha elfogadja magát. Mindennek oka
van, ez tökéletes világ….

Vers mindenkinek

Ott vagyok

Ott vagyok én, ahol a nap felkel,
Ott vagyok én, ahol szó nem kell.
Ott vagyok én, ahol a lélek ébred,
Ahol szép az élet, téged nézlek!

Itt vagy bennem, ahol szállnak a dalok,
Hol szárnya van a hitnek, a jónak, a szónak.
Merre a szív szava hív haza már,
Ott lakik ő, csodaszép szivárvány!

Lenne száz ajkam csókolni kezét,
Lenne száz hangom zengeni nevét,
Lennének szárnyaim, vinném magammal,
Hinném, hogy angyal szállt le közénk!

De nincsenek szárnyaim, a nyár tovaszáll,
Az est letekint, a sötét beborít, mert
Ott vagyok én, hol a Hold lepihen,
Hol a csillagok fényében játszik a hó,
Ott vagyok én, hol a Tél beköszönt,
Hol a jégből az ember formát ölt.

Bárány legyek, vagy farkas?

Az élet különös. Túl a vizsgaidőszakon, túl két főpróbahéten, túl egy jó baráttal történő vitán. Mi ebben a különös? A barátság szó. Számomra azt jelenti, hogy elmondhatom a véleményemet, még ha az fáj is. Ő vagy nem így látja, vagy nem is gondolja, hogy a barátom. Az élet velejárója a vélemény különbség. Sokszor beleesek abba a hibába, hogy embereket meg akarok győzni az igazamról, és mindig rájövök, hogy minek? Mi szükség van erre? Most nem szerettem volna senkit meggyőzni, pusztán a véleményem alapján döntöttem, beszéltem, ami ezek szerint egy barátot zárt el előlem. Vagy ő zárta el magát. Fene se tudja. De mindegy is, várom, hogy elmondja, miért viselkedik így, sok a mondvacsinált indok, sok a felesleges mellébeszélés. Az álom nekem mást jelent.

Hogy boldog vagyok-e? Igen. Pihentem. És H. van! Mi kellhet még?:)

A bárányok hallgatnak, én beszélek

Sok idő telt el a legutóbbi szövegelésem óta, így hát úgy gondoltam, mi lenne, ha ismét billentyűzetet ragadnék, és írnék magamból pár sort...

Próbálok kronológiai sorrendben haladni. Elmúlt a karácsony, békében, családdal, pihenéssel, főzéssel, ahogy a nagy könyvben megírva vagyon. Aztán megint kicsi munka, és elmúlt a Szilveszter is, ivással, családdal, megint csak a tradícióknak megfelelően!:) És most elkezdtük a 2010-es évet, sok kihívás ígérkezik. Változások tömkelegén megyek át. Tudást halmozok, életet alakítok, sosem hittem, hogy az élet ennyire tud izgalmas lenni. A SIET megadta magát, amiért haragszom. Azt hittem, még időben tudok mentőövet dobni magunkra, de nem nyertem. Elfogadom. Nem tehetek mást. Bár a helyzet és a lelkem úgy hozta, hogy ha ennyit jelent valakinek ez az ügy, akkor ezek szerint én misztifikáltam túl ezt az ügyet, és a nagy könyv úgy írhatta meg, hogy alacsony hőfokon kulmináljon rövid ideig a csapat, majd oszoljon fel. Viszont így többé én semmilyen szinten nem fogok közreműködni a SIET életében, ha az élet mégis kisorsolna néhány előadást vagy új produkciót, mert nem volt életképtelen a csoport, mégis valaki feladta a küzdelmet, ráadásul a tizenkettedik menetben, egy jól irányzott balcsapott után, mit mi osztottunk az ellenfélnek. Tehát megtanultam, hogy nem vállalok többé olyat, amiben nem vagyok maradéktalanul biztos, hogy nem tiszavirág életű, ha csak nem ez a cél vagy terv.

Másik jelentős változás, hogy kaptunk új kollegát a színházban. Ügyes fiú, szerintem sokat tanulhatunk majd egymástól, És a lényeg, megbízható!

Harmadik súlyponti kérdés. A lelkem. Köszöni szépen, a helyén van, és érez.:)
Akadályokat gördít elém a munkám, nehéz a magánélettel úgy összhangba hozni, hogy valamelyik rovására ne menjen. H. támogatását nem érzem, talán inkább beletörődött, hogy ez most így alakult. Már jópár napja nem is láttuk egymást, szinte nem is beszéltünk, ő nem hívott, én is akkor hívtam, amikor telefonközelbe jutottam, és volt egy szusszanásom telefonálni. Rossz előérzetem van vele kapcsolatban, már nem érzem a közelségét. Korábban akkor is tudtam, hogy egymás mellett vagyunk, amikor napokig, sőt hetekig nem találkoztunk, most pedig ez nincs. Vagy nem érzem. Erről ennyit, a többi (a több) magánügy, nem teregetek, csak ruhát.:)

Holnap szabadnapos vagyok, kicsit kifújom a dolgaimat, és talán máshogy fogom látni a világot, kimerült vagyok, és pihenésre vágyom. Kikapcsolódni, és nem mindig a munkámon törni a fejemet. Kezdek beszűkülni, J.Sz-szel folytatott beszélgetés kifejezetten jól esett, sok fontos dolgot megbeszéltünk, és folytatnám...:D Vagy Sz., ha olvasod, szakítsunk még egyszer időt egy hasonló beszélgetésre!

Mára ennyi, holnap fát pakolok, takarítok, filmezek, alszok, és talán találkozom H-val. Persze, ha úgy alakul a napja.

Ja, és hogy boldog vagyok-e? Nem. Nem vagyok az. Ez most egy ilyen periódus. Volt már ilyen, és még lesz is. De keresem a kulcsot. Szerintem a pihenésben rejlik. És a családban. És H-ban.